Az élet egy szar ebben igazad van Grétym és már kezdelek megérteni...Te algopyrin allergiás vagy én dió...ezzel kezdhetünk valamit..de nem fogunk,mert erősebbek vagyunk ennél és élni jó csak nem nekünk:S Vannak olyan gondolataim amire életemben nem gondoltam,hogy egyszer eszembe jutna ilyen,de sohasem gondoltam,hogy kerülhetek ennyire szar szituba és,hogy ez ennyire fájhat...Legszívesebben leszarnám az egészet,de szenvedek.Nem lehet élni szenvedés nélkül..De miért nem?Mennyi kérdés merre sohasem fogok választ kapni,pedig szeretnék:sNem tudom mit csináljak és,hogy hogyan próbáljam elfelejteni az lenne a legjobb ha nem látnám,de ha nem látom az a legrosszabb.Ha látom tudom,hogy ott van és valaha jóvolt minden.valaha.Valaha mikor nem csinálta ezt mikor az a srác volt,akit megismertem,akit kezdtem megszeretni és akivel eltudtam volna gondolni hosszabb időre ezt az egészet.Sosem felejtem el mikor ott hagyott mikor elöször beszéltünk és azzal szívatott,hogy Ő Alex és,hogy Alex Csabi!mennyit röhögtünk azon,hogy Alex hogyan akar csajozni:).meg mikor gyógypuszit kaptam,mert megütöttem magam Tüny head-seatével..emlékezetes marad...mikor kidobta a szótár füzetem az ablakon és 2-est írtam:)de megérte mert visszakaptam:)és elvesztettem:(.Sosem felejtem el a Spárt,mikor játszott meg mikor eladta a hajvasalóját Beának,meg mikor majdem kizavartak minket az Alfiból meg mikor sírtam és megvigasztalt.A játszótéren smárolást:)..sok jó emlék...bennem ezek maradtak meg és nem a rosszak...