"Mindennap látom mégis hiányzik..."



Mindig van az életemben vmi ami nagyon bánt és fáj belül.Legtöbbször megpróbálom elnyomni ezt az érzést,és probálok nem gondolni rá,és főleg nem beszélni róla.De most mégis ezt teszem.Számomra az a legfontosabb h ő boldog legyen és h örüljön.HA mindez meg van akkor én is boldog vagyok.Olyankor képes vagyok mindenről megfeledkezni,és minden percben arra gondolni,hogy most mi történik vele...Rád gondolok...Érzem nem vagy boldog,akármennyire is tagadod.Ezért én sem tudok az lenni...Sokan már tudják,hogy miről van szó.Az utóbbi időben sokan látják rajtam,hogy vmi nagyon nyomaszt.Annyiszor szóba került ez a téma,hogy nembírom...Lehet másnak nem tűnik olyan nagy bajnak de nekem igen és nagyon fáj.Valakinek az elvesztése,hiánya akit már régóta ismersz.Nem ő hiányzik,hanem azok a pillanatok amiket együtt töltöttünk,tölthetnénk.Talán Ő megérti.Talán nem....ha a sors is úgy akarná akkor most Ő itt lenne velem.nem igazi hiányérzet,viszont fáj.De szerencsére vannak olyanok akik megértik és probálják más témára terelni a figyelmem meg segítenek.ez nem sok,de nem is kevés....Köszönöm ,hogy legalább te/ti vagytok nekem <3333